All agony shall die later.
Seasons wither,
winter leans against
a rotten tree in the distance.
Spring collapses.
Summer stabs it bleeding
on its battlefield, then
it is replaced by autumn decay.
All agony shall die later.
Yesterday and Today
drown themselves. Tomorrow
is still waiting, already grown pale.
Time undresses. Lies down.
Lies into a lake bed. Bored
moonlight melts into its roots.
Silver passage into every second.
(Translated by Ágnes Megyeri)
Utóbb elhal minden agónia
Az évszakok elszáradnak,
A tél távolabb korhadt
Fának dől.
Összecsuklik a tavasz.
Csatamezején véresre
Döfi a nyár, hogy aztán
Átvegye helyét az őszi rothadás.
Utóbb elhal minden agónia
Vízbefolytja önmagát
A tegnap, a ma. Egyedül
A holnap vár máris elsápadva.
Levetkőzik az idő. Ledől.
Tómederbe fekszik. Unott
Holdfény olvad gyökerébe.
Az összes másodperbe az ezüst múlás.
